2014. április 23., szerda

9. rész

Sziasztok! Meghoztam a 9. részt. Iratkozzatok fel. Remélem, hogy ti jól vagytok. :) Jó olvasást!

Felkeltem, és elkezdtem kutakodni a szekrényemben. Mindenképpen Big Time Rush-os ruhát akartam felvenni. Végül ezt vettem fel:

Kifésültem a hajamat és lementem reggelizni. Reggeli után kimentünk a repülőtérre, és felszálltunk a gépre.Egész úton BTR-t hallgattam. Leszálltunk a gépről, összeszedtük a bőröndjeinket amikor megláttam, hogy James szaladt felém kitárt karokkal. Én is elkezdtem felé futni.
- Szia, Húgi. – köszönt.
- Szia! Hogy vagytok? – kérdeztem.
- Köszi jól, ti?
- Mi is, köszi.
- Jó a felsőd. Többség?
- Köszi. Itt vannak mögöttem.
- Sziasztok! – köszönt James és bemutatkozott mindenkinek. Beültünk James kocsijába. Egész úton beszélgettünk. Kb. 5 perc múlva James megállt a ház előtt.
Bementünk a nappaliba.
A konyhába.

Az étkezőbe.

- Megmutatom a szobádat, Vivi.
- Megyek. 
Felmentünk a lépcsőn. Benyitottunk egy szobába.
- Vivi, ez a te szobád. – mondta James.
- Nagyon szép. – mondtam.

Kipakoltam, majd átmentem Jacobék szobájába.
Danny szobája:

Jacob szobája:

Max szobája:
Zane szobája:

- Ebéd! – kiabált James.
- Megyünk! – kiabáltam vissza. Megebédeltünk James pedig leültetett minket a nappaliba.
- Bemutatom nektek a srácokat és a lányokat. – mondta James.
- Logan, Carlos, Kendall, Katelyn, Alexa, Malese és Erin. – mindenki bejött és bemutatkoztunk egymásnak.
- Vigyázz Jamesszel, mert nagyon apáskodó tud lenni. – mondta Erin és Logan.
- Jó. – mondtam mosolyogva. A nap hátralévő részében beszélgettünk. James megmutatta a fürdőszobát.
Este elmentünk fürdeni és elettük magunkat holnapra.

2014. április 11., péntek

8. rész

Sziasztok! Meghoztam a 8. részt. Jó olvasást!

Reggel felkeltünk, felöltöztünk és megreggeliztünk.
- Tudjátok, hogy mi lesz ma. – mondta a reggeli után Zane.
- Mi lesz ma? – kérdezte Jacob. (Hát igen, reggel van még)
- Ma egész nap csak az emlékeinkről fogunk beszélgetni. – magyarázta Max.
- Tényleg! – mondta Jacob. Hirtelen csengettek.
- Majd én nyitom. – mondtam a fiúknak és szaladtam az ajtóhoz. Nagy meglepetésemre anya állt az ajtóban.
- Szia anya! Gyere be! – invitáltam be.
- Sziasztok! – köszönt és leült a kanapéra mi pedig körbeültük.
- Kérsz valamit inni esetleg enni? – kérdeztem.
- Nem, köszönöm. – mondta.
- Én viszont igen. Danny, hozol nekem egy pohár narancslevet? – kérdeztem.
- Persze. – mondta és már hozta is.
- Köszönöm. – mondtam és elvettem tőle.
- Szívesen. – válaszolta.
- Mi járatban vagy? – fordultam anyához.
- Fontos dologról szeretnék veled beszélni. – mondta halál komolyan.
- Ne kímélj. – mondtam és belekortyoltam a narancslevembe.
- Van egy testvéred, a híres James Maslow. – mondta én pedig kiköptem a narancslevet.
- Hupszi. – mondtam. Jacob kiszaladt a felmosóért és feltörölte a narancslevet.
- Ma telefonált és azt mondta, hogy kérdezzem meg, hogy kimennél-e hozzájuk Los Angelesbe. – mondta anya és leesett az állam, de a fiúk is meglepődtek. Csak 2 perc néma csend után fogtam fel, hogy mit mondott anya.
- Mikor mehetnék ki hozzájuk? Jöhetnek a srácok is? – zúdítottam rá a kérdéseimet.
- Holnap reggelre küldött 5 repülőjegyet. – mondta anya, én pedig sikítottam. Kijött, aminek ki kellett jönnie. J
- Ennyire örülsz? – kérdezte Zane.
- Még ennél is jobban. – mondtam.
- Álljunk csak meg egy percre. Holnap lesz a bál. – mondtam.
- Nem baj legfeljebb kihagyjuk. – mondta Danny.
- Igazad van. – mondtam.
- Hány óra van? – kérdezte Anya.
- 10. – mondta Danny.
- Akkor megyek vásárolni. Délután bejövök. Sziasztok! – mondta anya és kilibbent az ajtón.
- Szia! – köszöntem utána.
- Mit csináljunk? – kérdezte Jacob.
- Nézzünk filmet. – mondtam. Megnéztünk egy csomó filmet, megebédeltünk, majd ismét leültünk filmet nézni. Azt vettük észre, hogy 7 óra van.
- Anya már nem fog bejönni. - mondtam.
- Már nem. - mondta Max. Megvacsoráztunk. Este 8-kor elmentünk bepakolni, hogy ne holnap reggel kelljen bepakolni. Pakolás után eltettük magunkat holnapra.

2014. április 4., péntek

7. rész

Sziasztok! Meghoztam a 6. részt. Miközben írtam ezt hallgattam: 
https://www.youtube.com/watch?v=znBj0td9aEc 
Reggel felkeltem, megfésülködtem, ezt vettem fel:

és lementem a többiekhez reggelizni. Ma Danny csinálta a reggelit. Mára lazítást terveztünk, mert ma van 2 éve, hogy ismerjük egymást. Pont leültem reggelizni, amikor csörgött a telefonom.
- Bocsánat.
- Semmi gond. Vedd fel nyugodtan. – mondták kórusban.
- Szia!
- Szia!
- Csak azért telefonálok, mert be kéne jönnöd, mert az egyik lány lebetegedett és neked kéne ma órát tartani.
- Megreggelizek és indulok. Szia!
- Oké. Szia!
- Ezt nem hiszem el. – mondtam és leültem reggelizni.
- Mi a baj? – kérdezték kórusban. Ez ijesztő.
- Behívtak, mert az egyik csaj lebetegedett. – mondtam kedvetlenül.
- De megfogadtuk, hogy az évfordulónkon mindig együtt leszünk. – mondták megint egyszerre. Tényleg nem értem, hogy csinálják ezt.
- Tudom, de most mit csináljak?– mondtam szomorúan.
- Ez van, ezt kell szeretni. – mondták.
- Sajnos! L Megreggeliztem, elmosogattam, felszaladtam a tánccuccomért a szobámba és elindultunk a táncterembe. Bementem az öltözőmbe, átöltöztem és megnéztem, hogy a lejátszó viszi – e a lemezt. Szerencsémre minden tökéletes volt. A fiúk leültek a padra és a lányok is megjöttek, én pedig elkezdtem a szokásos szónoklatomat.
- A mai lesz a legfontosabb próbánk. Két nap múlva lesz a fellépés.
- És te is velünk fogsz táncolni? – kérdezte Jessica.
- Természetesen, de most kezdjünk el próbálni. – mondtam mosolyogva. A próba 9 óráig tartott. A végén elköszöntem a lányoktól, átöltöztem és hazamentünk. Alig értünk be az ajtón, amikor Danny felkapott az ölébe és leültetett a kanapéra.
- Most itt maradsz, mert a fiúkkal beszélni szeretnénk veled. - Ahogy ezt kimondta megjelentek a fiúk.
- Mivel ma van az évfordulónk, szeretnénk neked mondani valamit. – kezdte Max.
- Arra gondoltunk, hogy Danny és te egy szobában szeretnétek lenni. – folytatta Zane.
- Ezért arra gondoltunk, hogy Danny odaköltözik a szobádba, úgy is kétszemélyes ágyad van. – mondta Jacob.
- Jó ötlet? – kérdezte Danny.
- Kinek volt ez az ötlete? – kérdeztem sejtelmesen.
- Danny ötlete volt! – tolták előre Dannyt.
- Tényleg? Komolyan? – kérdeztem.
- Igen. – mondta és megcsókolt.
- De a kérdésemre még mindig nem válaszoltál.
- Jó ötlet volt. – mondtam.
- Ennek nagyon örülünk, mert már Danny cuccai a szobádban vannak. – mondta Max.
- Akkor ezért nem láttalak titeket reggeli előtt. – esett le végre.
- Aha. – válaszolták kísértetiesen egyszerre. Még mindig nem értem, hogy csinálják.
- És Danny kérdezni szeretne tőled valamit. – mondta Max és előre tolta Dannyt.
- Vivi! Eljönnél velem a bálba?
- Igen! – mondtam és megcsókolt.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éhen halok. – mondta Zane.
- Én is éhes vagyok. – válaszoltuk.
- Rendeljünk pizzát. – javasolta Max.
- Már rendelem is. – kapta elő a telefonját Zane. Felhívta és 5 percen belül ki is hozták. Zane kifizette és elkezdtünk enni. Ebéd után leültünk a kanapéra.
- Mit csináljunk? – kérdezte 10 perc néma csend után Jacob.
- Üvegezzünk! – vetette fel az ötletet Zane.
- Jó! – egyeztünk bele mind. Zane hozta az üveget mi pedig leültünk az asztalhoz. Már 1 órája játszottuk, amikor megszólalt Zane.
- Szerintem most már hagyjuk ezt abba és játszunk mást.
- Szerintem is. – mondtam.
- Mit játszunk? – kérdezte Max.
- Mindenki énekel egy számot és a többiek pontozzák. – mondta Jacob.
- Jó lesz. – mondtuk egyszerre.
- Max és Zane lesz a zsűri. – határozta el Jacob és mindenki beleegyezett.
- Vivi, te a Big Time Rush Run Wild című számot fogod énekelni. – mondta Zane. Amint meghallottam, hogy melyiket fogom énekelni felrohantam a szobámba és elkezdtem próbálni. Danny kapta a Földre tévedt angyalt, Jacob pedig a Ments meg szerelem című számot. 5 perc állt rendelkezésünkre felkészülni.
- Gyertek le, letelt az 5 perc. – kiabált Max. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, amit nem kellett volna, mert a kanyarban a szárító előtt megcsúsztam, elestem és a bal lábammal feldöntöttem a szárítót. Pont a bal térdemre estem és lehorzsoltam azt. A földön fekve elkezdtem röhögni (bár azt nem értem, hogy hogyan fordultam át a hátamra) a nagy térdfájásom ellenére. Mindenki odarohant hozzám, hogy mit csináltam, én meg csak röhögtem tovább és nem tudtam elmondani, hogy mi történt. Valahogy a fiúk kitalálták, hogy elestem. A térdem egyre jobban fájt. Danny felállított és leültem egy székre, amit Zane hozott, a szárítót pedig Max állította fel. Felhúztam a nadrágom szárát, hogy lássam mi van a térdemmel. Csak lehorzsoltam (szerencsémre). Megkaptam a szokásos fejmosást, hogy ne rohangáljak, amikor fel van mosva a kő (nem tudom melyik okos mosta fel a követ. J)
- Jól vagy? – kérdezte aggódó hangon Danny.
- Igen. – válaszoltam.
- Lejátsszuk vagy nézzünk valami filmet? – kérdezte Max.
- Nézzünk valamilyen filmet.
- Filmet vagy mesét szeretnél? – kérdezte Zane.
- Mesétt.
- Melyiket nézzük? – kérdezte Jacob.
- Vacak, a hetedik testvér. Ez a kedvencem.
- Oké. – mondta Max, odament a dvd-s szekrényhez és a v betűnél megtalálta a mesét. Besötétítettünk, beraktuk a mesét, hoztunk ennivalót és innivalót, majd leültünk mesét nézni. Csodálkoztam, hogy nem sírtam el magam a végén. Amikor vége lett a mesének úgy döntöttünk, hogy megvacsorázunk és eltesszük magunkat holnapra. Így is tettünk.