2014. április 4., péntek

7. rész

Sziasztok! Meghoztam a 6. részt. Miközben írtam ezt hallgattam: 
https://www.youtube.com/watch?v=znBj0td9aEc 
Reggel felkeltem, megfésülködtem, ezt vettem fel:

és lementem a többiekhez reggelizni. Ma Danny csinálta a reggelit. Mára lazítást terveztünk, mert ma van 2 éve, hogy ismerjük egymást. Pont leültem reggelizni, amikor csörgött a telefonom.
- Bocsánat.
- Semmi gond. Vedd fel nyugodtan. – mondták kórusban.
- Szia!
- Szia!
- Csak azért telefonálok, mert be kéne jönnöd, mert az egyik lány lebetegedett és neked kéne ma órát tartani.
- Megreggelizek és indulok. Szia!
- Oké. Szia!
- Ezt nem hiszem el. – mondtam és leültem reggelizni.
- Mi a baj? – kérdezték kórusban. Ez ijesztő.
- Behívtak, mert az egyik csaj lebetegedett. – mondtam kedvetlenül.
- De megfogadtuk, hogy az évfordulónkon mindig együtt leszünk. – mondták megint egyszerre. Tényleg nem értem, hogy csinálják ezt.
- Tudom, de most mit csináljak?– mondtam szomorúan.
- Ez van, ezt kell szeretni. – mondták.
- Sajnos! L Megreggeliztem, elmosogattam, felszaladtam a tánccuccomért a szobámba és elindultunk a táncterembe. Bementem az öltözőmbe, átöltöztem és megnéztem, hogy a lejátszó viszi – e a lemezt. Szerencsémre minden tökéletes volt. A fiúk leültek a padra és a lányok is megjöttek, én pedig elkezdtem a szokásos szónoklatomat.
- A mai lesz a legfontosabb próbánk. Két nap múlva lesz a fellépés.
- És te is velünk fogsz táncolni? – kérdezte Jessica.
- Természetesen, de most kezdjünk el próbálni. – mondtam mosolyogva. A próba 9 óráig tartott. A végén elköszöntem a lányoktól, átöltöztem és hazamentünk. Alig értünk be az ajtón, amikor Danny felkapott az ölébe és leültetett a kanapéra.
- Most itt maradsz, mert a fiúkkal beszélni szeretnénk veled. - Ahogy ezt kimondta megjelentek a fiúk.
- Mivel ma van az évfordulónk, szeretnénk neked mondani valamit. – kezdte Max.
- Arra gondoltunk, hogy Danny és te egy szobában szeretnétek lenni. – folytatta Zane.
- Ezért arra gondoltunk, hogy Danny odaköltözik a szobádba, úgy is kétszemélyes ágyad van. – mondta Jacob.
- Jó ötlet? – kérdezte Danny.
- Kinek volt ez az ötlete? – kérdeztem sejtelmesen.
- Danny ötlete volt! – tolták előre Dannyt.
- Tényleg? Komolyan? – kérdeztem.
- Igen. – mondta és megcsókolt.
- De a kérdésemre még mindig nem válaszoltál.
- Jó ötlet volt. – mondtam.
- Ennek nagyon örülünk, mert már Danny cuccai a szobádban vannak. – mondta Max.
- Akkor ezért nem láttalak titeket reggeli előtt. – esett le végre.
- Aha. – válaszolták kísértetiesen egyszerre. Még mindig nem értem, hogy csinálják.
- És Danny kérdezni szeretne tőled valamit. – mondta Max és előre tolta Dannyt.
- Vivi! Eljönnél velem a bálba?
- Igen! – mondtam és megcsókolt.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éhen halok. – mondta Zane.
- Én is éhes vagyok. – válaszoltuk.
- Rendeljünk pizzát. – javasolta Max.
- Már rendelem is. – kapta elő a telefonját Zane. Felhívta és 5 percen belül ki is hozták. Zane kifizette és elkezdtünk enni. Ebéd után leültünk a kanapéra.
- Mit csináljunk? – kérdezte 10 perc néma csend után Jacob.
- Üvegezzünk! – vetette fel az ötletet Zane.
- Jó! – egyeztünk bele mind. Zane hozta az üveget mi pedig leültünk az asztalhoz. Már 1 órája játszottuk, amikor megszólalt Zane.
- Szerintem most már hagyjuk ezt abba és játszunk mást.
- Szerintem is. – mondtam.
- Mit játszunk? – kérdezte Max.
- Mindenki énekel egy számot és a többiek pontozzák. – mondta Jacob.
- Jó lesz. – mondtuk egyszerre.
- Max és Zane lesz a zsűri. – határozta el Jacob és mindenki beleegyezett.
- Vivi, te a Big Time Rush Run Wild című számot fogod énekelni. – mondta Zane. Amint meghallottam, hogy melyiket fogom énekelni felrohantam a szobámba és elkezdtem próbálni. Danny kapta a Földre tévedt angyalt, Jacob pedig a Ments meg szerelem című számot. 5 perc állt rendelkezésünkre felkészülni.
- Gyertek le, letelt az 5 perc. – kiabált Max. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, amit nem kellett volna, mert a kanyarban a szárító előtt megcsúsztam, elestem és a bal lábammal feldöntöttem a szárítót. Pont a bal térdemre estem és lehorzsoltam azt. A földön fekve elkezdtem röhögni (bár azt nem értem, hogy hogyan fordultam át a hátamra) a nagy térdfájásom ellenére. Mindenki odarohant hozzám, hogy mit csináltam, én meg csak röhögtem tovább és nem tudtam elmondani, hogy mi történt. Valahogy a fiúk kitalálták, hogy elestem. A térdem egyre jobban fájt. Danny felállított és leültem egy székre, amit Zane hozott, a szárítót pedig Max állította fel. Felhúztam a nadrágom szárát, hogy lássam mi van a térdemmel. Csak lehorzsoltam (szerencsémre). Megkaptam a szokásos fejmosást, hogy ne rohangáljak, amikor fel van mosva a kő (nem tudom melyik okos mosta fel a követ. J)
- Jól vagy? – kérdezte aggódó hangon Danny.
- Igen. – válaszoltam.
- Lejátsszuk vagy nézzünk valami filmet? – kérdezte Max.
- Nézzünk valamilyen filmet.
- Filmet vagy mesét szeretnél? – kérdezte Zane.
- Mesétt.
- Melyiket nézzük? – kérdezte Jacob.
- Vacak, a hetedik testvér. Ez a kedvencem.
- Oké. – mondta Max, odament a dvd-s szekrényhez és a v betűnél megtalálta a mesét. Besötétítettünk, beraktuk a mesét, hoztunk ennivalót és innivalót, majd leültünk mesét nézni. Csodálkoztam, hogy nem sírtam el magam a végén. Amikor vége lett a mesének úgy döntöttünk, hogy megvacsorázunk és eltesszük magunkat holnapra. Így is tettünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése